�t�dik fejezet

Chelsea nyekken�s szer� sikolt�s�ra egy picit feleszm�ltem, majd hirtelen valaki megragadta a bok�mat �s nagyot r�ntott rajtam. A fejem hangosan koppant a f�ld�n mire, f�jdalmasan ny�sz�r�gve �sszeh�ztam magam �s fel�ltem. Majdnem r�estem Chelseare aki �rtetlen�l n�zett k�rbe.
- Valaki ler�ntott…- mondta mire helyesl�en b�lintottam.
- Engem is. – mondtam picit sejtelmesen majd fel�lltam, �s felseg�tettem Chelseat. Megragadta a kezemet �s az ajt� fel� h�zott.
- Ezt el kell mondanom Young�knak! Gyere, mozogj m�r. - mondta gondolkod�s n�lk�l.
Csak ny�gtem egyet �s k�vettem, ellenkezni se kedvem se energi�m nem volt. Borzalmasan f�jt a fejem.
P�r perc ide-oda rohang�sz�s ut�n meg is tal�ltuk �ket, �ppen a k�rty�s szob�t nyitott�k ki.
-� j� napot l�nyok. – k�sz�nt mosolyogva Alec �s k�r�ln�zett a szob�ban. A k�rtyalapok, mondanom sem kell, egy�ltal�n nem �gy �lltak, mint ahogy hagytuk �ket, sz�t voltak dob�lva a szoba padl�j�n teljesen rendszertelen�l. A kamera a f�ld�n hevert, de szeml�tom�s semmi baja nem esett.
- �rdekes. – jegyezte meg Alec, Chelsea meg megk�sz�r�lte a tork�t.
- Eln�z�st mond mi�rt j�tt�l. – k�rte a f�rfi kedvesen �s k�zben elgondolkozva n�zte a kamer�t.
- Mr. Young, lehet, hogy but�n fog hangzani, de tapasztaltunk valamit. – kezdte a bar�tn�m, �n meg helyesl�en b�lintottam egyet, �s egyik l�bamr�l a m�sikra helyeztem a tests�lyomat.
- Az t�rt�nt, hogy �lt�nk a kanap�n, aludtunk �n meg arra �bredtem, hogy valaki er�sen megragadja a l�bam �s a f�ldre h�z, el�sz�r azt hittem, hogy Meg az, de azt�n vele is ugyanez t�rt�nt… Megijedtem. - mondta a bar�tn�m elgondolkozva.
- H�… H�t ne agg�djatok, l�nyok majd kital�lunk valamit erre. – mondta elgondolkozva Alec. Oliver l�pett hozz�m �s megfogta a v�llam.
- Mondd j�l vagy?- k�rdezte, mire �n lassan b�lintottam.
- Persze. – f�llentettem �s Chelseare n�ztem.
- Teljesen feh�r a k�ped. - mondta Chelsea �s Alecre n�zett.
- Be�thette a fej�t, amikor leesett a fotelb�l. – magyar�zta Chelsea hogy nyomat�kos�tsa, amit az el�bb mes�lt.
- Neh�z megmondani, hogy mi is lehetett ez… - mondta Alec �s megr�zta a fej�t.
- Menjetek, nyugodjatok meg, �s ha valami t�rt�nne, sz�ljatok. – mondta Alec �n meg b�lintottam, �s kih�ztam Chelseat a folyos�ra.
- Igaza van. Menj�nk! – k�rtem Chelseat mire � s�hajtott egyet, �s k�vetett.
- �s most mit akarsz csin�lni? Mert �n nem akarok visszamenni a szob�ba. K�l�nben is ott hideg van… - nyavalygott, mire �n megvontam a v�llam.
- Csak be kell f�teni. Nem figyelt�nk a kandall�ra �s elaludt. De igazad van, nekem sincs kedvem most visszamenni a szob�ba. – mondtam, �s megd�rzs�ltem a karom. Nagyon f�ztam itt a falak k�z�tt hideg volt, �s a nagy siets�gben nem is vettem fel pulcsit.
- Menj�nk, fel�lt�z�k, bez�rjuk a szob�nkat, �s elmegy�nk kicsit csavarogni az udvarban. Sz�p lehet a kert. – vetettem fel.
- Remek �tlet. De t�nyleg j�l vagy? Olyan feh�r, vagy mint a fal. - aggodalmaskodott Chelsea.
- Persze hogy j�l vagyok. – mondtam s�rgetve, valami�rt nem szerettem, ha t�ls�gosan sokat foglalkoznak velem.  Berohantam a szob�ba fel�lt�ztem, majd bez�rtam az ajt�nkat. Chelseavel a nyomomban kil�ptem a nagy bej�rati ajt�n �s elindultam jobbra. Amint a sarkon ki�rt�nk egy hatalmas park t�rult el�nk szobrokkal, mindenf�le s�v�nyekkel, meg sz�k�kutakkal.
- Wow, h�t ez nem semmi. Gyere, n�zz�nk k�r�l. - mondta Chelsea �s elindult az egyik k�vel kirakott �sv�nyen. Lassan ballagtam ut�na �s a k�b�l faragott szobrokat n�ztem.
- N�zd egy biztosan egy labirintus. - mondta Chelsea leny�g�zve egy nagyon magas s�v�nyfal el�tt �llva majd el is indult befel�.
- H� Chelsea nem biztos, hogy j� �tlet! – futottam ut�na.
- Mi�rt f�lsz? �risten mi t�rt�nhetne vel�nk Megara ne p�nikolj.
- Nem p�nikolok csak…- kezdtem volna, de � csak intett egyet, �s tov�bb ment. Nem tudtam mit tenni ut�na indultam.
M�r csak az�rt nem akartam bemenni, mert borzalmas navig�torok vagyunk, f�leg Chelsea, �s f�ltem, hogy elt�ved�nk.
Csak �sz n�lk�l rohang�sztunk amerre tudtunk �s f�l �ra m�lva r�j�tt�nk, azt se tudjuk melyik ir�nyb�l j�tt�nk.
- Mi�rt hagytad, hogy bej�jj�nk ide? –ripakodott r�m Chelsea, amikor m�r belef�radt a ki�t keres�s�be.
- Hogy �n? �pp azt pof�ztam, hogy ne j�jj�nk be! – �v�lt�ttem r� az arc�t�l kb. t�z centir�l. Am�gy is m�rges voltam r�, de ezzel a k�rd�s�vel siker�lt el�rnie, hogy a fejemben a nyom�s az egekbe sz�kj�n. �sszeszor�tott ajkakkal, b�mult r�m �s l�ttam az arc�n, hogy azon gondolkozik, mivel v�gjon vissza, de azt�n csak sarkon fordult �s a fej�t fogva j�rk�lni kezdett.
- J�lvan bocs. – j�tt oda hozz�m f�l perc m�lva �s �t�lelt. Olyan kis h�lye volt �gy im�dtam. Vissza�leltem �s r�vigyorogtam.
- Eddig tartott a haragszomr�d? Megd�nt�tted a negat�v rekordodat. – mondtam, mire � v�llat vont.
- �gy d�nt�ttem most csak kicsit �reztetem veled, hogy t�vedt�l. - nevette el mag�t mire vigyorogva �gnek emeltem a szemem.
- Meg nem mell�kes, hogy elt�vedt�nk egy labirintusban. – tette hozz� komoly arcot v�gva.
- Na, menj�nk. Arra m�r voltunk?- Mutattam egy ir�nyba, de Chelsea csak megvonta a v�ll�t.
- Nem tudom, de mit vesz�thet�nk. – mondta Chelsea majd el�re engedett, �n meg energikusan nekiindultam. Egy p�r m�tert mentem a sz�k „folyos�n” majd hirtelen orra estem valamiben, majd egy nagy reccsen�st hallottam, mire �sszerezzentem,az alattam l�v� fel�let beszakadt, �s p�r m�ter es�s ut�n f�jdalmas ny�g�ssel �rtem f�ldet. Nedves k�ves padl�t tapintottak az ujjaim. Kb. 4 m�ter m�lyen voltam, �s innen lentr�l t�k�letesen l�tszott valamif�le nagy csap�ajt� van itt csak l�pcs� nincsen hozz�.
-Megara j�l vagy? – k�rdezte, �s odasietett ahhoz a helyhez ahol leestem.
- Chelsea oda ne l�pj, mert…- ki�ltottam, de v�szj�sl� recseg�st hallottam majd Chelsea vis�t�s�t. Hova m�shova esett volna a l�ny, mint r�m, majd amikor minden elcsendesedett tov�bb �lt rajtam.
- Chelsea, �gy �rzem… hogy… t�rnek a… bord�im. – mondtam akadozva, mert a dr�ga a mellkasomon �lt �s alig kaptam t�le leveg�t.
- H� bocs…  j�l vagy? – k�rdezte, de m�g mindig rajtam �lt, csak most m�r a gyomromon.
- J�l leszek, ha nem nyomod ki a beleimet Chelsea emeld le r�lam a fens�ges seggedet! – ki�ltottam r�, mire � nevetve felkelt �s ny�jtotta fel�m a kez�t, de nem akartam felkelni.
- Hagyj�l itt, elegem van… - mondtam k�szk�dve, mert be�t�ttem magam, meg a fejemet is �jra.
- Itt hagyn�lak, de nincsen hov� menni… Ez egy �res verem… Szerintem valamikor a rabokat rakhatt�k ide le vagy nem tudom… - gondolkozott hangosan Chelsea, �s lehuppant mell�m a f�ldre.
- Nagyszer�. Most vagyunk a leglehetetlenebb helyzetben, ami csak eszembe jut. – mondtam, �s s�hajtottam egyet. – Itt vagyunk egy veremben, ami egy nagy labirintusban van, valahol pontosan mi sem tudjuk hol, �s eg�sz val�sz�n�leg seg�ts�get sem tudunk k�rni, hi�ba kiab�lunk innen. - mondtam Chelsea meg �sszeszor�tott ajkakkal b�logatott. El�vettem a mobilomat, �s megn�ztem, h�tha van t�rer�, de semmi. Am�gy sem tudn�nk mit kezdeni vele. Ha nem tudjuk elmondani, hogy hol vagyunk, m�sok hogyan tal�lj�k ki?
- Ne fek�dj m�r ott a koszban rossz n�zni is t�ged. – mondta Chelsea.
- Nincsen itt kosz, csak egy kis por. �s nem tudom, hogy vagy vele, de nekem m�r am�gy is mindegy volt. Mondtam �s a felett�nk t�tong� lyukon kereszt�l az �gre n�ztem. Nem mertem Chelseanek elmondani, hogy s�t�tk�k felh�k gy�lekeznek felett�nk, �s hogy szemmel l�that�lag kezd f�jdog�lni kint a sz�l.
De legal�bb m�s bajunk nem eshet. Maximum picit be�zik a verm�nk… gondoltam nyugodtan, �s meg sem pr�b�ltam felm�szni a falon. Nem volt �rtelme, az eg�sz falon sehol egy m�lyed�s, amibe be tudn�d helyezni a l�bad vagy meg tudn�l kapaszkodni benne.
- Egy dologban rem�nykedhet�nk, hogy felt�nik nekik hogy elt�nt�nk. – mondta Chelsea �s �t�lelte a t�rdeit.
- Egy-k�t �ra m�lva teaid�, azt�n mire megtal�lnak az p�r nap. – mondtam pesszimist�n, �s �sszeh�ztam magam. Hideg volt itt lent.

P�r perc m�lva neki�llt szakadni, �gyhogy fel kellett kelnem a helyemr�l �s egy m�sikat keresni. A vihar �s a sz�rk�let k�vetkezt�ben rendesen s�t�t, lett, h�l�t adtam istennek, hogy most is az a pulcsim volt rajtam, amibe a kis zsebl�mp�mat raktam. Nem adott t�l sok f�nyt, de elegend� volt, hogy ne f�ljek nagyon. A v�z valahov� elfolyt, meg az�rt annyira nem is esett be, �gyhogy nem �lltunk a v�zben Chelseavel.
- Na, j� �n ezt meguntam. – pattant f�l hirtelen Chelsea �s seg�ts�g�rt kiab�lt, de a hangj�t elnyomta egy mennyd�rg�s. feld�ltan dobbantott, kit�pte a kezemb�l a zsebl�mp�t �s a falakat kezdte vizsg�lni. Nem tudom mit kereshetett. Titkos ajt�t? Ugyan m�r.
- H� n�zd csak… Karcol�snyomok… - sim�totta v�gig az ujj�val a falon az egyik r�szt. Odal�ptem hozz�.
- Valamif�le rov�tk�k… Valaki sz�molgatta az id�t itt lent. - fogtam a zsebl�mp�t �s v�gigvil�g�tottam innent�l jobbra meg le.
- J� sok�ig… - mondtam kicsit elborzadva. Sok rov�tka sorakozott a falon. Val�sz�n�leg kaviccsal karmolt�k bele a m�lyed�seket.
- Mi is elkezdhetj�k… - mondta Chelsea elkeseredve majd �jra k�rben�zett a falakon, h�tha l�t valami �jat, de azt�n f�radtan �lt vissza mell�m.
- Egyetlen es�ly�nk, hogy megv�rjuk, am�g v�ge lesz a viharnak �s �v�lt�z�nk. – mondta Chelsea. Er�tlen�l b�logattam.
- F�j a fejem. Igaz�b�l azt se b�nn�m, hogyha most elaludn�k �s nem k�ne t�bbet felkelnem… - motyogtam halkan, de kaptam egy �ri�sit a karomba.
- Na, most m�r v�gk�pp! – morogtam r� Chelseare.
- Te nagyon h�lye vagy. – mondta, majd keresztbe tette a kez�t. - �n nagyon f�zom. – motyogta maga el�.
- �n is. – mondtam �s elk�pzeltem milyen sz�nalmasan festhetek. Koszos vagyok, a k�pem s�padt, a hajam vizes, a f�ld�n gubbasztok, �s panaszkodok. De ebben a pillanatban ez sem �rdekelt. Chelseare n�ztem. � �gy n�zett ki, mint egy �tlagos l�ny, teh�t rosszabbul, mint szokott. A sarokba �ltem a falhoz d�ltem �s �sszeh�ztam magam, hogy ne f�zzak. A hideg falnak d�nt�ttem a homlokom, nagyon j�l esett. Majdnem elaludtam amikor Chelsea r�zta meg a v�llam majd szorosan mell�m �lt.
- Nem biztos, hogy j� �tlet aludnod. – mondta f�lve. Szeg�nynek bogarat �ltettem a f�l�be.
- Ne but�skodj, annyira nem �t�ttem be a fejem, hogy ne �bredjek fel. – mondtam �s az arcomra er�ltettem egy mosolyt. –Mennyi az id�? – k�rdeztem. Id� k�zben a vihar m�g mindig nem csitult.
- Vacsoraid� k�r�l van… - saccolta Chelsea, majd el�vette a mobilj�t �s b�lintott. – F�l nyolc. – mondta. A szavai borzalmasan csengtek.
- Ez azt jelenti, hogy k�r�lbel�l n�gy- �t �r�ja itt dekkolunk? – k�rdeztem, �s sz�gyelltem, hogy a hangom kicsit megremeg.
- Azt bizony. – s�hajtott Chelsea �s r�d�nt�tte a fej�t a v�llamra, �n a fejemet meg az � fej�nek �s a plafonnak t�masztottam. Az, az �rz�sem t�madt, hogy sosem jutunk ki.