Hatodik fejezet

Z�g� fejjel �bredtem fel. Nagyos s�t�t volt �s forgott a szoba, szab�lyosan rosszabbul voltam mit elalv�s el�tt. Annyira eml�keztem, hogy itt �cs�rg�nk Chelseavel. A v�llamon �reztem a fej�nek a s�ly�t, teh�t, a nem j� �tlet elaludni dolog nem j�tt be neki. Remeg� kezekkel, picit b�nult ujjakkal b�ny�sztam ki a zsebemb�l a mobilomat. Kor�n volt, 1 �ra. Eltettem a telefonom, h�trad�nt�ttem a fejem �s nagy leveg�t vettem.
Az a baj, hogy ez az utols� hely ahol keresn�nek. jutott eszembe, de igaz�b�l m�r nem volt kedvem ezen t�prengeni.  Chelsea �sszer�zk�dott, gyorsan r�mn�zett, megszor�totta a karom majd kicsit megnyugodva k�zelebb �lt hozz�m.
- Rosszat �lmodt�l? – suttogtam, b�r nem tudom mi�rt.
- Nem csak felriadtam. Ide a zsebl�mp�t. – mondta kiss� nyugtalanul mire engem is kir�zott a hideg. Pont ez volt velem a m�lt �jjel.
~ Hhm mintha hetekkel ezel�tt t�rt�nt volna.~ gondoltam mik�zben a zsebemben kotor�sztam a l�mpa �gy�ben. Mikor megtal�ltam felkattintottam a f�nyt, �s lassan v�gighordoztam a sugar�t a termen. Olyan s�t�t volt, hogy �gy hatott ez a pici l�mpa, mint egy reflektor.  Hirtelen valami s�t�t �rnyon h�ztam kereszt�l a f�nyt, erre Chelsea felsikoltott �n meg kisebb f�zisk�s�ssel k�vettem a p�ld�j�t. �jra mindent alaposan �tvil�g�tottunk a sarok biztons�g�b�l, de semmi, erre az�rt egyr�szt megnyugodtam egyr�szt meg a s�r�s ker�lgetett. Mi van itt? Mi t�rt�nik vel�nk? Lekapcsoltam a zsebl�mp�t. Kitudja meddig lesz m�g sz�ks�g�nk r�, nem akartam, hogy lemer�lj�n.
- J� h�t ez nagyon furcsa volt. Na, most mond, hogy nincsenek szellemek… - mondta halkan Chelsea.
- Elismerem, lehet, hogy igazad volt… - mondtam bizonytalanul. Hitetlen voltam, mert jobb volt, mint tudni, hogy vannak. F�lelemb�l c�foltam csup�n.
- Rettenetesen hideg van… - didergett Chelsea, �s m�g a s�t�tben is l�ttam a lehelet�t.
- �n is majd megfagyok. – mondtam �s olyan k�zel h�z�dtunk egym�shoz Chelseavel, amennyire csak lehet. Az ijedts�gem elm�lt, ezt felv�ltotta a fejf�j�s �s az �lmoss�g. M�g f�l�lomban �reztem, hogy Chelsea mocorog, �s k�rbevil�g�t a zsebl�mp�val, de azt�n elaludtam.
Arra �bredtem, hogy Chelsea a v�llam r�zza.
- Mit akarsz? – k�rdeztem, �s megd�rzs�ltem a szemem.
- Csak felkeltettelek. M�r 9 �ra. – mondta, �s s�hajtott egyet.
- F�lt�l, hogy nem kelek fel mi? – vigyorodtam el gonoszul.
- Nem… Csak ha m�r �n sem alszom, te se aludj. Am�gy meg mi lenne, ha nem engem piszk�ln�l, hanem felemeln�d a h�ts�d �s megpr�b�ln�nk kim�szni innen. – mondta morcosan, felpattant �s a f�l�tt�nk l�v� lyukat m�regette.
- Hmm. Ha felm�szok a v�lladra, akkor tal�n el�rem a perem�t, ki tudok m�szni �s hozok seg�ts�get.
- Arr�l ne is �lmodj!- mondtam neki a fejemet cs�v�lva. – engem nem hagysz itt. - mondtam, �s �n is felt�p�szkodtam. Ahogy fel�lltam sz�rny� sz�d�l�s fogott el, a falba kellett kapaszkodnom. Len�ztem a padl�ra �s �szrevettem valamit. A padl�n volt egy karcolat, vonalakat �br�zolt.
- H� Chelsea! Add csak a mobilod!- mondtam �s amikor odaadta lefot�ztam a rajzot.
- Ez olyan, mintha valami t�rk�p volna… - mondta Chelsea elgondolkozva. – Ez a kivezet� �t a labirintusb�l! – �r�lt meg.
- H�t rem�lem is. Akkor seg�tek neked kim�szni- mondtam, �s Chelsea mell� l�ptem, �s a kezemet �sszefonva tartottam Chelsea el�, hogy belel�pjen. Fell�pett a kezembe, tulajdonk�ppen nem volt t�l neh�z, mert pr�b�lt kapaszkodni a falon, majd emeltem rajta egy kicsit �s akkor m�r biztons�ggal tudta felh�zni mag�t.
- H� Meg! Kapaszkodj bele ebbe. – ny�jtott le egy hosszabb l�cet. Er�sen megmarkoltam, �s a l�bam a falnak vetve toltam magam fel, mik�zben Chelsea fent k�zd�tt, hogy felh�zzon. Amikor fel tudtam kapaszkodni a sz�l�n, zih�lva r�gtam magamon egy utols�t, �s Chelsea is kimer�lten dobta el a deszk�t.
- Na, j� �s most ki kell jutnunk a labirintusb�l. – mondta �s k�rben�zett. Felt�p�szkodtam, �s a mobilban l�v� k�pet n�zve elindultam. K�r�lbel�l 10 percen bel�l kijutottunk. Amikor bement�nk a h�zba nem tal�ltunk senkit csak Horatio-t.
- Mindenki �n�ket keresi. –mondta, mire �n fels�hajtottam.
- Sz�lna, nekik k�rem, hogy megvagyunk? Mi most felmenn�nk a szob�nkba. - mondta Chelsea.
- Term�szetesen. – mondta a lak�j majd siet�s l�ptekkel t�vozott. Mi felvonszoltuk magunkat a szob�nkba. Am�g Chelsea letusolt, �n addig le�ltem a fotelbe, de azt�n hirtelen felugrottam. A fotelbe nem igaz�n lenne j� most �lni. M�g a v�g�n megint ler�nt valami. Amikor Chelsea kij�tt bementem ut�na �s j� meleg v�zzel lef�r�dtem. Megk�nnyebb�lve dobtam magam le az �gyra Chelsea mell�.
- Most hogy kint vagyunk, igaz�b�l t�l�lhet� volt az id�, amit bent t�lt�tt�nk, de ott lent egyszer�en borzalmas volt. Legk�zelebb ezerszer megn�zz�k hov� l�p�nk. - mondta Chelsea �n meg helyesl�en b�logattam.
- Szarul aludtunk, �s m�g a fejem is f�j. - mondtam �s megd�rzs�ltem a homlokom.
- Am�gy mi�rt nem jutott esz�nkbe el�bb kim�szni?- nevetett fel Chelsea a saj�t nyomor�n val�sz�n�leg f�radts�g�ban. Kopogtat�st hallottunk, Chelseare n�ztem, de l�ttam, hogy nem fog megmozdulni, hogy ajt�t nyisson, �gyhogy nekem kell. Felt�p�szkodtam, kinyitottam az ajt�t, �s ijedten tapasztaltam, hogy Helen a nyakamba ugrik, az arcomat fogdossa, hogy j�l vagyok-e, majd Chelseahez siet, �s �t is meg�lelgeti. Halv�ny mosolyt csalt az arcomra a boldogs�ga. Vissza�ltem az �gyra, mire � a boldogs�gon t�lt�ve mag�t a derek�ra tette a kez�t �s vallat�n n�zett r�nk.
- M�gis, hol k�sz�ltatok! – k�rdezte kicsit bossz�san, �n meg Chelseare n�ztem majd �jra Helenre.
- Bement�nk a labirintusba, �s ott beleest�nk egy verembe. Mostanra siker�lt kiszenvedn�nk magunkat bel�le. - mondta Chelsea.
- �s megs�r�ltetek? – k�rdezte �jra agg�dva Helen.
- H�t Megara be�t�tte a fej�t �n meg a csukl�mat… Kicsit be van dagadva. – nyavalygott Chelsea.
- Nem is mondtad… - n�ztem r� meglepetten, majd �vatosan megtapogattam a csukl�j�t, t�nyleg be�thette, mert forr� volt, �s bedagadt.
- Nem akartam ny�vogni. – mosolygott r�m Chelsea a cuki arc�val, azzal az arccal amikor tudja hogy j�t csin�lt �s v�rja a dics�retet.
- Jaj de aranyos vagy… - �leltem �t, hogy h�zzam az id�t �s Helen megfeledkezzen r�lam. Nem szerettem, ha agg�dnak �rtem. De cs�ny�n ben�ztem, mert Helen nem felejtett el.
- Na �s te? – fogta a k�t kez�be az arcomat majd felmutatta k�t ujj�t.
- Mennyit mutatok? –Felr�ntottam a f�l szem�ld�k�m �s unalmas arcot v�gtam.
- Kett�t. – mondtam mire fels�hajtott.
- Akkor j�. –mondta mosolyogva �s elindult, kifel� de �tk�zben meg�llt.
- Mindj�rt ehettek k�l�n nem kell megv�rnotok az eb�det, azt�n pihentek, �s megn�z titeket az orvos. Gyertek az eb�dl�be �gy 20 perc m�lva. - mondta Helen mosolyogva mire mi b�lintottunk. Helen elment �n meg Chelseare n�ztem �s elvigyorodtam.
- �risten, de j�, hogy kint vagyunk. - ny�gtem boldogan. 20 perc m�lva ett�nk, majd Helen bevezetett minket egy szob�ba ahol egy orvos v�rt. S�hajtottam egyet, nem szerettem orvoshoz j�rni, orvosokat l�tni meg ehhez hasonl�k. Chelsea kicsit produk�lta mag�t a csukl�j�val, kapott r� egy k�t�st hogy tartsa, �s kiadta, hogy borogatnia kell. Azt�n �n k�vetkeztem. Elv�gzett egy rutint �s meg�llap�totta, hogy nincsen agyr�zk�d�som, csak kicsit be�thettem a fejem. Pihen�st �rt fel �s k�rte, hogy ne sportoljunk p�r napig. Helen visszatess�kelt minket a szob�nkba mi meg, ahogy letett�k a fej�nket a p�rn�ra elaludtunk. Este 10 k�r�l �bredtem fel, Chelsea is csak b�multa a plafont.
- H�, mi ez a gondterhelt arc. – k�rdeztem �s a h�tamra fordultam.
- Semmi. J� lett volna m�g visszaaludni, de hogy te is fel�bredt�l, �gy m�r nem g�zos. – mondta, egy halv�ny mosollyal.
- Most �gy �rzem magam, mint te. – mondtam �s grimaszoltam egyet.
- Ezt, hogy �rted? – k�rdezte r�m n�zve.
- Az jutott hirtelen az eszembe, hogy mi lenne, ha elmenn�nk k�r�l n�zni a kast�ly h�ts� r�sz�ben, k�l�n�sen a lez�rt sz�rnyra gondolok. – mondtam �s Chelseare n�ztem felemelt szem�ld�kkel. Megcsillant a szem�ben valami j�t�kos f�ny ezt akkor szoktam l�tni, amikor valami rossz �tlet van k�sz�l�ben.
- H�, mi lenne ha megkeresn�nk a Young sr�cot hogy h�vj�k? – k�rdezte lelkesen.
- … Oliver?- mondtam bizonytalanul. Betett az agyamnak ez a kis �jszakai kalandunk.
- Igen! Tudtam, hogy te nem felejted el a nev�t. - b�k�tt meg a k�ny�k�vel �n meg gyilkosan n�ztem r�.
- A l�nyeg?
- Sz�val megkeress�k Olivert, �s megk�rj�k, hozzon p�r izgis k�ty�t �s menny�nk kicsit sz�tn�zni. Csak lesz olyan j� arc, hogy a kedved�rt j�n egy kicsit kalandozni. - mondta �n meg �sszeszor�tottam az ajkaimat, �s belebokszoltam a karj�ba.
- Ha tov�bb piszk�lsz vele, sz�tszedlek. De am�gy j� �tletnek hangzik… De hol tal�ljuk meg? – k�rdeztem. L�v�sem sem volt hogy melyik szob�ban lakik az egymilli�b�l, �s h�t nem is k�rdezhett�nk meg senkit, mert az akci� m�gis titkos volt.
- H�t valami szellemes helyen… Majd csak �sszefutunk vele…- mondta �n meg beleegyez�en megvontam a v�llam �s b�lintottam egyet.
- Akkor menj�nk. – pattantam fel, gyorsan �t�lt�ztem, majd Chelseare v�rtam az ajt�n�l. V�g�l amikor mindketten elk�sz�lt�nk, kil�pt�nk az ajt�n, �s azt bez�rva magunk ut�n elsunnyogtunk h�trafel�. Az egyik kanyarban sz� szerint bele�tk�ztem Oliverbe, aki sz�lesen vigyorgott r�nk.
- Na mizu l�nyok? Hol voltatok tegnap d�lut�n �ta?- k�rdezte k�v�ncsian.
- Hossz� sztori. Labirintusban t�vedt�nk el azt�n beleest�nk egy verembe, de v�g�l kik�zd�tt�k magunkat. - mondta Chelsea azt�n sejtelmesen vigyorogva a fi� v�ll�ra k�ny�k�lt.
- Figyu, szeretn�nk k�rben�zni a lez�rt r�szen, �s gondoltuk te szak�rt� vagy a t�m�ban, tal�n seg�thetn�l nek�nk… - k�rdezte, Oliver meg bizonytalanul n�zett egyik�nkr�l a m�sikunkra.
- �n sem mehetek arrafel�… De mi�rt ne. Chelsea te kapod a kamer�t, �n hozok egy h�m�rs�klet m�r�t, te meg Megara kapsz egy hangfelvev�t. – mondta laz�n, elrohant mi v�rtunk r� p�r percet, azt�n amikor visszaj�tt meghallgattuk hogyan m�k�dnek a kis szerkenty�k. Tulajdonk�ppen semmi bonyolult nem volt. Oliver elvezetett minket a b�v�s leng�ajt�ig, ami a lez�rt r�szt v�lasztotta el a m�sik sz�rnyt�l.