|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.01. 18:07 - |
 A fák lombjai annyira eltakarják ezt az utat a napfénytől hogy szinte éjszakai sötétség szokott borulni erre az útra. Hosszan nyúlik az erdőben.
|
[9-1]
 *Ügetésben haladtam a félhomályos úton.Gyomromat mardosta az éhség,hiszen a hó miatt régóta nem ettem már rendesen.Megálltam kifújni magam,mikor megláttam pár nyomot,amit őzek hagyhattak.Követni kezdtem őket,és egy nagy bozótosba vezettek.Hirtelen széna illatát éreztem meg,és ügetésre váltottam.Testemet szúrós ágak karcolták,amikből vér szivárgott,de most még ez sem érdekelt.Csakhamar egy kis tisztásra értem,ahol egy kisebb vadedető állt.Volt benne egy kevés széna,amit azonnal enni kezdtem.Miután megettem szénát,ami az etetőben volt,visszamentem a bozótoson át a "főútra".Nagyot sóhajtottam.Már igazán hiányzott egy ló társasága.*~A ló egyenlő az istállóval,az istálló egyenlő az emberekkel~*jutott eszembe,és megborzongatam.*~Inkább élek vadon,minthogy újra megszeressek egy embert.~*gondoltam.*
|
 -Rendben. Te vidd a lovakat, én pedig megyek autóval. Te hamarabb haza fogsz érni, nekem kerülnöm kell, mert nem áll szándékomban ma még kocsit is takarítani.- *mondtam, és elindultam az autóm felé. Megkönnyebbülve huppantam bele, aztán pedig csak az útra koncentráltam. Halkan szólt, valami nyálas zene, ami normális esetben zavart volna, de most megnyugtatónak találtam. Lassan kiértem az útra, ahol kicsit nagyobb tempóban haladhattam.*
(Folyt.köv.:Istálló)
 -Igen, mostmár jobban avgyok. hála neked.- *mondtam, közben elindultam Tracy után. Engedelmesen követtem, most még ellenkezni sem volt kedvem. Bár olykor igen gyorsan haladt, ezért meg kellett rántgatnom a kötelet, hogy ne szaladjon annyira, hiszen lesérültem, és semmi humorérzékem ahhoz, hogy siessek. Hallottam Bryant elhajtani, ebből következtettem, hogy nem áll zándékában segíteni a szőkének.* ~Micsoda úriember... chh... szánalmas. Na de mindegy. Addig se látom azt a bamba fejét. Miatta van ez az egész. Meg az állando ordibálása miatt. csoda h nem süketült meg mindenki körülötte. Rémes egy alak. Fogalmam sincs, Tracy mit eszik rajta.~
(Folyt.köv.Istálló)
|
*Elvezettem Tracyt és Bryant Andalgóhoz. Miközben mentünk, hallottam, hogy a fiú tesz egy megjegyzést, mégpedig azt, hogy én csak játszok.* ~ Ha így folytatja tovább, megismeri a rosszabb oldalamat is. ~ *gondoltam mérgesen és alig vártam, hogy megmentsük Andalgót. Mikor megérkeztünk, megkönnyebültem. Tracy tudta, hogy egyébként nem jöttem volna ki az istállóból, ha nem Andalgóról van szó. Mostantól. Megtudta az én titkom, de ez nem baj, hiszen nagyon szeretem Tracyt. Odamentem hozzá és bocsánatkérően hozzányomtam az orromat. Szerencsémre megbocsátott, és megértett.* ~ Kösziii. ~ *gondoltam magamban, és láttam, hogy Bryan is belelép egy drótba. Nem igazán sajnáltam, hiszen megérdemelte, ahogyan bánni akart velünk. Miután a srác kivette a drótot Andalgó lábából, Tracy elindult velünk az istállóba.* - Nagyon szívesen Andalgó. Már jobban vagy? - *kérdeztem tőle aggódva és megpróbáltam kicsit közelebb menni hozzá, ám a kötél nem volt ehhez elég hosszú, így nem is próbálkoztam többet.*
/Folyt. köv. Istálló/ |
*Odamentem Lovelyhoz és láttam, hogy valami baj van, amit Bryannak is továbbítottam. Követtük a sárga kancát, aki el is vezetett Andalgóhoz, aki csak állt, amit furcsáltam, ám ekkor megláttam, hogy drót ment a lábába.* ~ Jajj szegényke! ~ *sajnáltam és odamentem hozzá, megsimogattam és rátettem a kötelet, majd ezután Lovelyra is. Bryan még mielőtt Andalgó lábát meglátta volna, az ő lába is sebes lett egy dróttól.* - Veszélyes ez az út. Kéne majd valakinek szólni, hogy ezt a szögesdrótot vigye innen el. - *tanácsoltam, majd miután kiszedte nagy nehezen Bryan a fekete mén lábából a drótót, erősebben megfogtam a két ló kötelét és elindultam vissza az istállóhóz.* - Akkor én vissza viszem őket. - *mondtam Bryannak.*
/Folyt. köv. Istálló/ |
-Ott a sárga! Legalább az egyik megvan. Na majd afdok én nekik.- *Már terveztem, hogyan verem emg őket, mikor észrevettem, hogy Andalgó nincs vele. Persze Tracy elkezdte védeni a lovat, és akkor kivételesen hagytam, hagy csináljon amit akar. Úgy tünt, érti mibaja a lónak, aki elindult. Mivel Tracy is elindult, így hát mentem utána. Egy kis tisztásra értünk, kezdtem remélni, hogy megállunk, de nem. Egyenesen a sűrűbe vitt.* -Gondolkoztál már azon, hogy ez a ló sz*pat minket? Én biztos vagyok benne, hogy csak unatkozik, és kövesd a vezért jáccik.- *Mondtam dühösen, de azért haladtam utána. Kis idő múlva megálltunk, mire már tiszta szakadás volt a pólóm.* -Most meg miért álltunk meg?- *kérdeztem felháborodva, és előre mentem. Akkor láttam meg Andalgót. De nem értettem, miért áll ott. Aztán vettem észre a szögesdrótot, amibe sikerült beleakadnom, és jókora sebet ejteni a lábamon.* -Óóó a fenébe!- *Kiszabadítottam a lábamat, utána következett Andalgóé. Közben az utasításomra Tracy kötelet rakott a lovakra, és mire kiszabaditottam Andalgot, már nem menekülhettek.*
*Nem kellett sokáig várnom, míg megérkezett a felmentő sereg. Nyugodtan álltam, mig Bryan előre nem jött, és bele nem akadt a drótba, és meg nem rántotta azt. Akkor arréb léptem, és belémnhasított a fájdalom. Szinte egy örökkévalóságig szedegette a drótot, ami elég fájdalmas volt. De mivel kanca is volt itt, ezért tartottam magam. A szőke lány közben kötelet rakott ránk, mintha lenne kedvem elrohanni.* ~Bolondok ezek az emberek. ilyen sebbel a fenének van kedve rohangálni.~ -Köszönöm, hogy hoztál segítséget, Lovely. Jövök neked eggyel.- |
- Az biztos. - *mondtam kicsit szomorúan.* - És, tényleg megérte. - *mondtam ki nyomatékosan ezt a pár szót. Hamarosan megláttam egy autót a közelben. Andalgó erre idegesen járkálni kezdett és intett nekem, hogy menjek. Természetesen engedelmeskedtem neki. Az az út, ahol mentünk, eléggé nehezen járható csapás volt, sok ág volt, ami Andalgó bőrét kicsit felsértette, ahogy az enyémet is. Láttam, hogy a ménnél valami nincs rendben, hiszen elég nehezen lépegetett. Hirtelen megállt és megnézte a patáit.* - Minden rendben? - *kérdeztem aggódva, ám Andalgó meg sem hallotta aggódásomat és rángatni kezdte a patáit majd azt mondta, hozzak segítséget, mert egy szögesdrót ment bele a lábába.* - Okés! Sietek! - *mondtam neki és elindultam vágtába. Nem kellett olyan sokat menni, megláttam Bryant és Tracyt. Bryanhoz siettem, ám ő nem nagyon örült nekem, és fenyegetően felém sétált, de Tracy megvédett, hogy ne bántson, hadd jöjjön ide hozzám. Szerencsére Bryan ezúttal engeldelmeskedett. Tracy hozzámjött, én pedig megböktem az orrommal és kétségbeesetten néztem rá, amit ő rögtön megértett.* - Valami baj van! - *mondta, mire bólintani kezdtem a fejemmel és elindultam ügetésbe, ők pedig követni kezdtek.*
|
- Tényleg elég sötét. - *suttogtam. Nem volt nagy kedvem lovakat fogni. Bryan két kötelet nyújtott, amit elvettem és elkezdtem követni. Nem hallott és nem is látott semmit, ahogyan én sem.* - Talán menjünk beljebb. - *javasoltam, de ő mint aki nincs is itt, tovább nézelődött, és rám sem hederített.* ~ Chö. Azt hiszi, valami mindentudó? Hát nem fogja fel, hogy a lovak valószínűleg bentebb vannak? Biztos nem itt vannak kint, az erdő szélén. Elég okosak ahhoz, hogy tudják, itt hamar megtalálnánk őket. ~ *agyaltam. Hirtelen megláttam a vágátzó Lovelyt, aki nagyon ijedtnek és aggódónak tünt. Bryanhoz tartott, aki mikor meglátta, nagyon mérges lett rá és fenyegetően ment a kancához.* - Bryan, nee! Ne bántsd! Én jól ismerem Lovelyt, hadd nézzem, miért jött vissza ilyen hamar, és hol maradt Andalgó!? - *mondtam elég hangosan. Bryan nehezen ugyan, de megengedte, hogy a kancához menjek, és nem ellenkezett.*
|
-Fogalmam sincs merre vannak, elég nagy az erdő, és alig látni valamit. Tisztára olyan, mintha este lenne, a fák annyira eltakarják a fényt.- *Megálltam a kocsival, szinte kiugrottam a kocsiból, két kötelet magamhoz vettem, kettőt pedig Tracynek nyujtottam. Elindultunk be az erdőbe, de amint kicsit beljebb értünk, megállitottam, csendre intettem, és miközben a földet figyeltem, hallgatóztam, valyon merre lehetnek a lovak. Mivel nem hallottam, és nem is láttam semmit, elindultam úgy befelé, reméltem, hogy megtaálom őket.* ~Ha megkerül egyszer az az ördög, biztos vagyok benne, hogy elevenen megnyúzom. Francért kellett megszöknie. Mintha nem lenne elég bajom így is. És ráadásul itt ez a lány is, aki úgy védi azt a dögöt, mintha valami angyal lenne, vagy valami csodát tudna tenni. Kész őrület.~
-Nem is állt szándékomban visszamenni egyhamar. De az biztos, hogy ha visszaérünk, rendesen el leszünk verve. De ezért a kiruccanásért megérte szerintem.- *Felemeltem a fejem, zajokat hallottam. Jobban figyelni kezdtem, egy kocsi állt meg nem messze a helytől, ahol voltunk. Idegesen járkálni kezdtem, megkerestem a leg nehezebben járható csapást, intettem Lovelynek, és elindultam. Nehezen lehetett közlekedni, ágak hasították a bőrömet, de csak haladtam előre. Nem figyeltem a lábam elé, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy valami egyre jobban szúrta a lábam, már nagyon fájt. Lenéztem, és észrevettem, hogy szögesdrótba léptem, ingerülten rántgatni kezdtem a lábam, de akkor csak mégjobban belehasított.* -Lovely! Menj, hozz segítséget. Nem birom kiszedni a lábam, nagyon mélyen bevágott ez az átkozott drót. Keresd Meg Bryant, hozd ide, de siess. Nem fogok sokáig tudni állva maradni.-
|
A fák lombjai annyira eltakarják ezt az utat a napfénytől hogy szinte éjszakai sötétség szokott borulni erre az útra. Hosszan nyúlik az erdőben. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
